A testpiercing a 20. század közepén jelent meg az Egyesült Királyságban az alternatív testművészet egyik formájaként. Kezdetben különféle törzsi hagyományokra támaszkodott, és egyesítette azokat – például a fülpiercinget, az indiai orrpiercinget, az afrikai csontos orrpiercinget és a tollas indián homlokpiercinget. A piercingeket és a hozzá tartozó ékszereket olyan területekre lehet felvinni, mint a fül, az orr, a száj, az ajkak, a mellbimbók és a köldök.
1991-ben évezredekig fagyott múmiát fedeztek fel egy osztrák gleccserben; tudományos elemzések több mint 5000 éves múltra datálták, és felfedték, hogy a múmia fülét átszúrták. A legenda szerint a füllyukasztás eredete a "mágiához" köthető; sok primitív törzs úgy gondolta, hogy a gonosz szellemek a füleken keresztül behatolhatnak az emberi testbe, és a fémet hatékony védelmezőnek tekintették az ilyen szellemek és szellemek ellen – ez a hiedelem vezetett a piercingek és fémékszerek viselésének gyakorlatához.
A testpiercing művészet világszerte népszerűvé vált az Egyesült Királyságban a "punk" hullám és az Egyesült Államokban a "hippi" mozgalom hatására az 1970-es években. A korszak hippii és punkjai kedvelték a hosszú hajat, az indián stílusú fejpántokat, a farmereket és az indiai stílusú ingeket, amelyeket gyakran kézzel készített nyakláncokkal vagy fémékszerekkel egészítettek ki. E mozgalmak támogatói a művészet, a racionalitás, a logika, a tekintélyelvű kultúra és a kapitalizmus ellen fellépő szlogeneket szorgalmazták, és ezekkel az álláspontokkal fejezték ki a munkásosztálybeli fiatalok elégedetlenségét és tiltakozását a társadalom és a status quo ellen. Nem kínáltak építő jellegű javaslatokat, csak pusztítást; a kialakult értékek tagadásával, megzavarásával és lerombolásával igyekeztek teljes mértékben demonstrálni lázadó természetüket. A rockzene, a tetoválások és a graffitik mellett a testpiercing egy másik elsődleges eszköz lett a fiatalok számára egyéniségük kifejezésére.
